Brenda Kirk versek
Marian honlap - Brenda Kirk versek



Adom

tadom mindenem,
Neked, Uram,
de azt mondod:
"Ez nem elg."

tadom szvemet, lelkemet,
Neked, Uram,
de te azt mondod:
"Nem elg."

tadom, amit csak akarsz,
Neked, Uram,
s mr ltom tekintetedben,
hogy ez nem elg...

Hogy lehetsz ennyire elgedetlen,
hogy nem elg, amit adok,
hogy n magam kellek neked?!

Nyjtom feld kezem ajndkokkal,
de hasztalan!
Nem elgszel meg darabjaimmal,
teljesen akarsz.

Hogy adhatnm t magamat
teljesen,
Neked, n, a befejezetlen
porszem?
Mifle lehetetlensget kvnsz tlem?!

Dht telhetetlensged,
elkesert elgedetlensged,
hogy nem elg, amit adok,
hogy mg magamat sem tudom adni teljesen,
n, a kis vilgegyetemem kzpontja,
n,
n, a semmi,
akirt mgis leszlltl a mennybl,
akirt kitrtad kezedet...
, Istenem, most ltom! -
hadd nzzem sebedet,
melyet semmisgemmel is,
ennyire vgtelenl mlyre hastottam.

Hadd rintselek,
tenyeremmel vdve befedjelek,
s kezembl kihullanak ajndkaim,
amint karjaim trulnak, hogy elrjem
vtkeim okozta fjdalmadat...
s mr nincs mi lefoglaljon,
karjaim szabadon lelhetnek,
s lelnek mr Tged,
Tged,
aki semmi mssal nem elgedtl meg,
csak velem.

Szvem szveden nyugszik mr,
Istenem.

2007. oktber 5.

copyright © Marian