2001. szeptember 11.
Szolidaritás és hit
- A World Trade Center két tornyáról és világunkról -
Tekintetünk Amerikán és végre a világon, mely több sebbõl vérzik
Amerika jellé vált:
- már nem mondhatjuk, hogy minket nem érint, ami máshol történik
Amerikában vagy bárhol a világon
Amerika
gyermekkorom ismeretlen világa, hol apai nagyanyám élt - nagyon távolban
Amerika
kamaszkorom elcsábulása, álmok világa - szívembe költöztél
Amerika
ifjúkorom kiábrándulása, magasságok lehullása - nekem közömbössé lettél
Amerika
több ezer gyermeked vigasztalan siratója, megrendülten állok melletted - újra közel kerültél, megszerettelek
Koporsóvá vált termékeny földed
Hibáid most elenyésznek
Fájdalmaid mellett
- Sebed nekem is fáj
Ég felé törõ akaratod
Megannyi vétked
És jó szándékod
- Most csönd, csönd és csönd
Csönd
A pillanat kiáltása
fájdalom kiáltása
a kétségbeesésé
keresõ kiáltások
hívó kiáltások a romok alól...
és megint a fájdalomé, hogy nincs, hogy elveszett
elhaló kiáltások...
A másnap csöndje
eszmélés csöndje
a felfoghatatlanság csöndje
várakozás csöndje
a talpra állás csöndje
a remény csöndje
a gyógyulás csöndje
Nem akarok több vért
Sem ellenségeimét
Sem enyéimét
Csak visszafordítanám a pillanatot
A világ minden olyan pillanatát
Hogy ne sírjak örökké
- - -
"Mert a hegyek eltûnhetnek,
és a halmok meginoghatnak,
de kegyelmem nem tûnik el tõled,
és békeszövetségem nem inog meg
- mondja a te könyörülõ Urad."