A vár
Büszke vár voltam,
falaimat erõs gránitból emelték,
magas hegyre építettek.
A fölkelõ Nap meghódított,
szolgálatára engedtem kapuimat,
erõs védõ bástyáimat.
A lesbõl támadók hada
nem talált rést falaimon,
biztos menedék voltam.
A perzselõ nap nem égetett,
ellenségeim nyila messzire került,
pajzsa voltam a keresõnek.
Nem takarékoskodtam vagyonommal,
mindenemet átadtam azoknak,
kik hozzám fordultak.
A bennem élõk bíznak bennem,
de az én bizalmam megingott,
még nem vártam gyengülésem.
Búvópatakok tekeregnek,
pusztítanak alapjaimban,
ingatják falaimat.
Kapuim kifordulnak vasalásukból,
nem védenek a pusztító rém ellen,
prédává lettem.
Az égen még delel a nap,
messze lenne az éj sötét órája.
Kihez fordulhatnék?
Erõsítsétek meg biztosnak tûnõ,
ingadozó falaimat,
ti bennem lakók.
Világosság sugarai élesszék újra
a kitikkadtat, ha falaim le is omlanak,
védjétek a rám bízottat.
Isten, ki újjáépíted Jeruzsálem falait,
érintsd meg remegõ bensõm,
teremts bennem tiszta szívet,
Uram.
2006.