Egymásra hangolva
(férjemnek és nekem)
Látlak, ahogy felkelsz.
Látlak, ahogy elpihensz.
Látom hátad, ahogy távolodsz
Látom arcod, ahogy visszatérsz.
Látlak a szemedben.
Hallak a hangodban.
Érezlek, mikor kezemet fogod a kezedben.
És Nem vagy itt, mikor kezemet fogod a kezedben.
Fogod a kezem, mert itt akarsz tudni.
Fogom a kezed, de nem akarom tudni.
Beszélsz és távolodsz.
Beszélsz és közeledsz.
Szólok, és köddé válsz.
Szólok, és itt teremsz.
Magányba szorítasz.
Magányból kiemelsz.
Tudom, hogy vársz engem.
Tudod, hogy várlak én.
De Jól rejtjük mindketten ezen a hétköznapi szikkad reggelen.
- - -
Munkában szétesünk.
Életünk szétszedjük.
Egymástól elmegyünk.
Hiányzunk.
Hiányzol te nekem.
Hiányzom én neked.
Hiányzol, hitvesem.
Hiányoztok gyermekek.
Hiányzol, Istenem – magamnak sem vagyok jelen.
Üresen, tétován
Rendezem sok munkám.
Hazaérsz, átölelsz.
Lehajtott fejemet,
Államnál emeled,
Kedvesen.
Érzem, hogy engedek,
Izmaim ernyednek.
Van most már pihenés,
Van most már ölelés.
Látlak a szemedben.
Hallak a hangodban.
Érezlek, mikor kezemet fogod a kezedben.
És itt vagy, mikor kezemet fogod a kezedben.
2004.