Brenda Kirk versek
Marian honlap - Brenda Kirk versek



Az idtlensg kszbn

Ahogy a szl borzolja a fszlakat;
ahogy a selymes lthatr felett
a fellegek gylekeznek,
majd kcolnak ssze mindent -
- gy vagyok kztetek.

Ahogy a napfny utat tr magnak;
ahogy a sr lomb aljn
a falevelek rtallnak,
ahogy melege rm is rad -
- gy kerestelek.

Ahogy a ksziklk szilrdan llnak;
ahogy a vastag tlgy-gykerek
nem engedik a fldet;
ahogy szvembe markol Jelenlted -

- gy mr nincs tovbb.
A vgtelenbe rek.

Ltom,
hogy mit rek.
Semmiv vlnak tetteim,
szvem sztfolyik,
mint viasz.
Llegzetem
elapad,
s tudom:
mr nem lek.

Megltek vtkeim:
a gondolatok, melyek bensmben fogantak,
a szavak, melyek ajkamat elhagytk,
a tettek, melyek holtan szlettek
s ldatlan semmittevsem -
- mind fldre tepertek.
Most itt fekszem,
br taln errl sem tudok...

Mgis eljttl;
nap melegeknt,
frisst zporknt,
zeg-zugokat is tjr
ltet fuvallatknt.

Flm hajoltl,
kezed a kezemre,
lbad a lbamra,
arcod az arcomra helyezed.

Tagjaim megelevenednek.
Tdm kitgul,
s bellegzi
a mltat, jvt, jelent.
A kezdet s a vg sszert.
Porszemnyi ltem
megzlelte a Vgtelent.

2007. oktber

copyright © Marian