Brenda Kirk versek
Marian honlap - Brenda Kirk versek



Innen flfel

Nha arra gondolok,
rvid az let:
meghalok mr most.

Nem kzdk harcosan,
nem gyrm elszntan a napokat,
elengedem ket szllni...
szllni a magasba.

Nem szomorkodom,
mr nem.
Vidman tudom:
minden semmiv lesz.

Mr most lefekdhetnk,
s flbrednk az rkkvalsgban...
boldogan sznk a magasban
Isten szve fel.

Elhagynm a terhet,
a sttsget,
elhagynm rnykomat:
tvilgtana a Nap.

Mindent itt hagynk
boldogan...

Vajon ezt akarom?
Eltnni az itt-bl,
elhagyni a most-ot?

Itt hagyni titeket...?
s megszlal bell,
egszen legbell,
simogatan,
srdoglan,
marasztalan
a hangod...
s a tied is...
s mg...

Megint megtudtam:
nem meneklni jttem a fldre,
nem lomvilgban szni fl az gbe,
hanem vgigjrni utamat,
kveken lpkedni,
patakon tmenni,
veletek tallkozni rkeztem.

Nem egyedl flszni az lomvilgban,
de egytt menni veletek a valsgban...
engedni s engedni hagyni,
hogy flvigyen minket,
Aki szeret.

2007. janur 19.

copyright © Marian