Külön utakon
Azt hiszem világéletemben
külön utakon jártam.
A külön utak vándorának
születtem.
Majd rátok találtam,
- vagy ti találtatok rám? -
és beálltam a sorba.
Szépen meneteltem,
fegyelmezetten,
ahogy a napok megkívánták.
És most megint elindultam,
olykor másfelé visz
a lábam.
Nem tudom, helyes-e,
nem-e;
küzdöttem ellene,
engedtem neki;
és mégis
néha azon kapom magam, hogy
külön lejtõkön ereszkedem,
külön emelkedõkön kapaszkodom,
veszélyes ösvényeken haladok.
És jól érzem magam.
De ezerszer nagyobb
a leghosszabb vándorlásnál is
az a pillanat,
amikor visszatalálok hozzátok,
családom.
És bármikor is legyen,
hogy lábaim elindulnak
a vakvilágba;
tudom, hogy bármikor
visszatérhetek hozzátok.
Ezerszer áldott a pillanat,
mikor Isten tenyerébõl titeket kaptalak
ajándékba,
családom.
2003.