Nélküled
A szenvedély szétfeszít,
ereje megõrjít,
ellopja idõmet,
apasztja erõmet,
sápasztja napjaim:
vérem akarja.
Robbantja világok falait,
iszonyú magányba taszít,
lefogja kezemet,
szorítja szívemet.
Ki hallja hangomat?
Kérdezd az eget.
Némán kiáltok,
torkom szakad belé,
mert gyönyörû a világ,
mikor süt a nap;
és sötétségbe fordul
egy éjszaka alatt.
Állok kövülten
és csak remélem,
hogy a köröttem dübörgõ
örvény nem nyel be
örökre.
Nem élt még,
aki nem érezte a vonzást,
és nem élt az sem,
kit soha nem taszítottak meg.
De élek-e,
ha egyszerre érzem ezeket
és megfeszültem?
Mozdulatlanságom a halál-e,
vagy az Élet kezdete?
Istenem, Te, ki tudod,
mi az ember;
ismersz engem
mélységemben, hol még
magam sem jártam.
Emelj fel engem!
Amikor hiányzol,
elvesztem mindenem,
Elõtted térdre esek...
...Feléd nyújtom kezem,
emelj fel Magadhoz engem.
2008. február 29.