Brenda Kirk versek
Marian honlap - Brenda Kirk versek



Nlkled

A szenvedly sztfeszt,
ereje megrjt,
ellopja idmet,
apasztja ermet,
spasztja napjaim:
vrem akarja.

Robbantja vilgok falait,
iszony magnyba taszt,
lefogja kezemet,
szortja szvemet.
Ki hallja hangomat?
Krdezd az eget.

Nmn kiltok,
torkom szakad bel,
mert gynyr a vilg,
mikor st a nap;
s sttsgbe fordul
egy jszaka alatt.

llok kvlten
s csak remlem,
hogy a krttem dbrg
rvny nem nyel be
rkre.

Nem lt mg,
aki nem rezte a vonzst,
s nem lt az sem,
kit soha nem tasztottak meg.
De lek-e,
ha egyszerre rzem ezeket
s megfeszltem?
Mozdulatlansgom a hall-e,
vagy az let kezdete?

Istenem, Te, ki tudod,
mi az ember;
ismersz engem
mlysgemben, hol mg
magam sem jrtam.
Emelj fel engem!

Amikor hinyzol,
elvesztem mindenem,
Eltted trdre esek...
...Feld nyjtom kezem,
emelj fel Magadhoz engem.

2008. februr 29.

copyright © Marian