Brenda Kirk versek
Marian honlap - Brenda Kirk versek



regany kalandoz gondolata

Hinyzol...
Mindig is hinyoztl,
gyermekem,
te, a legels,
aki meg sem szletett.

Te, aki velem voltl szntelen,
te, aki megismerted testvreidet
onnan fntrl,
s apdat is oly sokszor meglelted
tltsz kis karjaiddal...

Kisgyad mg el sem kszlt,
ruhcskidat is csak elkpzelhettem,
de meg mr nem varrhattam..

Te, aki formtlan
gombolyag voltl,
vagy taln
a flhomlyban
mr hadonsztl
apr karjaiddal...
mikor tl korn elindultl,
hogy mris bcst ints neknk,
itt maradottaknak.

Marasztaltunk volna,
de tl elsznt voltl.
Vajon mit lthattl?
Vajon mit hallhattl,
hogy gy elindultl...?
Hov vittek slytalan lpteid?

Cssst!
Ne is mondd, kedvesem...
Tudom mr...
Ugye illedelmes voltl?
Ugye kszntl Istennek?

Haj, mikor megrtettem,
hogy az a tvol
nem elrhetetlen ...
az rm sztradt lelkemben!

gy regen alig vrom mr,
hogy vgre megint tallkozzunk,
te, meg n, s j apd.

S mikor a szra testvreid is elindulnak,
egytt legyen a csald ott,
ahol te is vagy.

2004.

copyright © Marian