Brenda Kirk versek
Marian honlap - Brenda Kirk versek



Sodrsban

Nem tudtam megllni mellettetek,
csak gy szemllni,
amit figyeltetek,
hallani, amit hallottatok,
ltni, amit ti lttatok.

Patak sodrban rohantam elre,
magam sem tudtam, hogy merre,
s a formk
csillog formtlansgba
vesztek.

Megllj-t parancsoltam,
s mint apr csoda,
gy rt a felismers,
hogy melletted vagyok,
s lthatom mosolyod,
tekintetedben belsd rm ragyog...

jra ledt a vz sodra.
Nem engedtem magam,
de tged elragadt melllem az radat...
Csak egy patak!
Vize mgis minket
apr kavicsknt grget ...

Sokig rohantam, mg vgl meglltam,
s most te rohansz el melllem.
Mikor tallkozhatunk?
Te meg n?

Amg sodrsban vagyunk,
mst nem kvnhatunk,
minthogy egyszerre akarjuk
a megllst,
a pihenst,
egyms kzelsgt,
a tallkozst...

...s mikor gy vagyunk,
a flnk hajl Jelenlt
temel az rkkvalsgba,
ahol a rohan id
rtelmt veszti,
hiba vagyunk mg a sodrsban.

2007. oktber 26.

copyright © Marian