Ez az oldal már jó ideje velem van, mint egy régi napló, amibe időről időre visszalapoz az ember. Talán nem minden sor mai, de bennük van az úton szerzett élmények melegsége és sok apró kincs, amit nem szerettem volna veszni hagyni.
Tanárként indultam, de a tanterem helyett végül a saját vállalkozásom lett az a tér, ahol igazán önazonosan dolgozhattam, és dolgozom ma is. A Saját út life coaching folyamataiban találtam meg azt a hivatást, ami nemcsak másokat segít, de engem is egyre mélyebb jelenlétre hív. Ha úgy érzed, most jött el az idő, hogy ránézz a saját kérdéseidre, irányváltásaidra, örömmel kísérlek ebben. Egy első, díjtalan beszélgetésre itt tudsz időpontot foglalni.
Az egészség témája egy másik kedves szál volt az életemben, innen indult a kapcsolatom a magyar flavon termékekkel is, melyek webshopomból továbbra is elérhetők nálam azok számára, akik már ismerik, vagy most fedeznék fel őket. Az egészséghez való viszonyom azonban időközben kitágult: a coachingban egy sokkal tágabb EGÉSZség szemléletre találtam rá.
És ha már itt vagy: Facebookon és Instagramon is megtalálsz a Saját út név alatt. – ahol a kérdéseim sokszor segítenek megtalálni a saját válaszaidat is.
Ezt a kis honlapot közel két évtizede készítettem el, még notepaden, végtelen türelemmel: remélhetőleg találsz rajta hasznosat, szórakoztatót, elgondolkodtatót. Most pedig merüljünk el a múltban, ami persze most is jelen van: a folytatásban már korabeli írásaimat, gondolataimat találjátok.
Marian vagyok.
Több évtizeddel ezelőtt egy szokásos, eleven kislány voltam.
Teli kisgyermekes elképzeléssel a világról. Testvéreimmel hol jóban, hol kevésbé jóban voltunk -
mint általában a testvérek. Szerettem a természetet, a futkározást, a lakótelepen épülő házakban
való csatározást, a nagy meleget és időnként szerettem egyedül is lenni. Talán azt is hittem,
hogy a világ mindig kerek és egész...
Majd kamaszos hévvel kezdtem venni az élet fordulatait (merthogy közben kamasszá váltam) és életem
legtalányosabb barátsága is létrejött, Brenda Kirkkel,
aki a gimnáziumban már mindent tudott rólam... merthogy mindketten én voltam: a fölnőtteknek megfelelni
akaró Marian is, és a külön utakon járó Brenda Kirk is. Ja, és közben kiderült, hogy a világ nem mindig
kerek és nem mindig egész...
Sokan azt hitték, szüleim mindenesetre biztosan szerették volna hinni, hogy egyetemre benőtt már
végre a fejem lágya. Talán én is. Aztán kiderült, hogy nem boldogulok el az élet minden problémájával.
Életszakaszom mottója Walt Whitman szavai lehettek volna: "Keresek valamit, amit még nem találtam meg,
bár sok hosszú éve kutattam utána..."
Majd egyszer csak, egy éjszakai séta során, nem is a legmélyebb, nem is a legelveszettebb
pillanatomban, egy erdei útfordulóban rám köszöntött, Akit kerestem... a boldogság reménye. Hívő lettem, majd hosszas
tépelődés után a katolikus egyháznál köteleztem el magamat. Minden ugyanaz volt, mint addig, és mégis...
már semmi sem volt ugyanaz, mint azelőtt...
Több, mint egy évtizeddel ezelőtt találkoztam párommal, akivel együtt járjuk az élet útjának porát, és egyformán
süt ránk a nap. Csatlakozott hozzánk három kisgyermek sorrendben: előbb a legnagyobb, majd a középső és végül a
legkisebb született meg ;-)
Így hát öten éljük nehézségekkel és örömökkel fűszerezett mindennapjainkat. Hogy a világ mindig kerek-e, és hogy
egyáltalán egész-e? Ezt nem tudom megmondani. De hogy van értelme az életnek, a küzdelmeknek, az elvesztésnek és
a rátalálásnak... abban biztos vagyok.
top
