<<<
...örökké hálás vagyok férjemnek azért a mondatért és az időért, amit nekem adott. Újra megtaláltam elveszni látszó önmagamat. A család is és én is boldogabbak lettünk azáltal, hogy már nemcsak árnyék-magamat adtam, hanem többet tehettem a közösbe: teljes önmagamat.

Amíg új helyzetben egyensúlyomat keresgéltem és megújultan tudtam szeretni az enyéimet, Brenda sem volt tétlen. Időnként tollat adott a kezembe (sőt, ha elég pontos akarok lenni, billentyűzetet tolt elém), a férjem pedig megadta az időt :-)

"Harmatos pókhálók"

Gyerkőceink esténként, elalvás előtt többnyire a kitalált meséket szeretik hallgatni. Egész pontosan: az általunk kitaláltakat. Mivel mi is átlagos teherbírású szülök vagyunk, ezért a szokásos esti "berakodtáleatáskádba?", "teddahelyérearuhádat", "jóllaktále?", "nemkellmindigmegenniafogkrémet", "csöndesedjünkmertimádkozunk" örömteli, de fárasztó forgatókönyv után nem vagyunk mindig kreativitásunk legteljében és olykor az is nagy eredmény, hogy nem alszunk el hamarabb a gyerekek ágya között, mint ahogy a mesét befejezzük... de mégis: ha megpróbáljuk a lehetetlent és kitalálunk szinte bármilyen mesét, az aprónép élvezettel hallgatja... és ez nekünk is öröm. Legföljebb annyit fűznek hozzá: "csak ilyen rövid volt?" vagy azt, hogy "még egyeeeeeet"... de aki találkozott már gyerekekkel, az tudja, hogy ez így van rendjén :-)

Ekkor jártam úgy, hogy Brenda és köztem állandó téma volt Broptel Hoel. Esténként a mesék alatt is csak rá tudtam gondolni, ezért egy időben az esti meséim így kezdődtek: "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Úgy hívták, hogy Broptel. Broptel Hoel. Ez a kisfiú a hegyekben lakott, az erdő szélén a szüleivel..." Ezek a történetek nem tudtak hosszabbak lenni egy-két, néha három percnél... és semmi másról nem szóltak, mint amit a természetből aznap láttunk. Olyannyira, hogy a legnagyobb gyermek egyszer, amikor hasaltunk a réten és néztük az enyhe szellőben lágyan lengedező üdezöld és száradt-sárga fűszálakat, megszólalt: "Anya, ez olyan mintha Broptellel történne." És valóban... Semmi különösről nem meséltem... mégis a gyerekek kedvence lett Broptel Hoel.

Közben elkészült a fölnőtt történet is. Ugyan a főszereplője szintén Broptel Hoel, de azt hiszem, hogy nem ugyanaz a fiúcska, mint a mi meséink főszereplője.... vagy mégis?... nem tudom. Tényleg nem tudom.

Egyéb írásaim közül a következőket mutatom be neked:

Vajonok
Álarcosbál
Három mese gyerekeknek

top