|
Kristófkéz
Öt pici ujja
öt pici körme
jaj pici mancsa
megnő nagyobbra
Öt fiús ujja
öt fiús körme
jaj szurtos mancsa
nő még nagyobbra
Öt óriás ujja
öt óriás körme
lapátnyi mancsa
arcom simÃtja
- - - - -
Csokikrém
Kimegy a konyhába Dóra,
nyalogatni a csokikrémet.
Visszajön, a szeme, az orra...
Nézem az én legénykémet,
bozont barna bajusza nőtt!
Sanyi, szólÃtom meg Å‘t,
ugye ez a neved, kisgyerek?
Erre vihorászva elrohan,
s egy perc múlva valahonnan
vÃzcsobogást hallok. Benéz
patyolat tiszta arccal újra:
hiszen te vagy az, Dóra!
De útja csak a konyhába visz.
S újra látom a bajszos Sanyit,
ahogy barna képpel kacag,
majd megtisztul a vÃz alatt,
s újra a szép Dóra jelentkezik,
aztán a konyha következik -
Meddig futkos e két kis rém?
MÃg el nem fogy a csokikrém!
|
Délután
Délután, délután,
pergő mák,
szÃvemben merülÅ‘
arcocskák.
Én kinek szÃvében
merülök?
Délután tétován
eltűnök.
Hosszú még, hosszú az
éjszaka,
világÃt egyetlen
huncutka.
Kuncogunk s vigyorgunk
egymásra.
Vigyázunk, senki meg
ne lássa!
- - - - -
Két párna
Mama-szoknya-párna,
Papa-inge-párna,
oda csordogál ma
két kisgyerek álma.
A szájuk kinyitva,
a kezük kitárva,
Papa-inge-párna,
Mama-szoknya-párna.
- - - - -
Este kék
A sötétkéknek lába
begyalogolja az eget,
nincs is több mára,
az este megérkezett.
Csak tücsökciripelés.
Olyan sötét van, hogy
nyikorog az ég.
|
