Az élet pillanatai
Az élet pillanatokból áll.
El-elsuhanó pillanatokból.
Körülvesznek, itt nyüzsögnek;
És mégis:
megragadni egyet sem tudok.
Teszem a dolgom,
nézem az életet,
napjaim peregnek.
És néha
egy-egy pillanat megáll elõttem.
Csalfán rám kacsint.
Már utána sem kapok,
mert megint semmibe
markolnak ujjaim
és ott maradok tétován az emlékkel.
Vajon mi a valóság?
Ami körülveszi testem?
Vagy az, amit a kinti vásznon,
peregni látok, mint
filmet a moziban,
s kapkodom tekintetem,
mert nem tudom, hol vagyok,
nem tudom, merjem-e
hinni, amit csak én látok?
Pillanatok, kacér pillanatok,
szeretlek titeket,
akár kívül, akár belül vagytok.
Kínzó pillanatok, fájó pillanatok,
el ne hagyjatok;
Boldog pillanatok,
a béke és öröm pillanatai;
örökre belém ivódjatok,
hogy vihesselek titeket magammal
Oda,
ahol megszûntök,
mert Õelé raklak titeket és
végre örökre élhetem azt
a Pillanatot,
melyet létem elsõ pillanatától vágyok...
2005.