2003. március 18.
Háború elõtt ... együtt
Ránk ült a csönd.
Várunk.
A háború készülõdik;
mi várunk
otthon,
a hivatalainkban,
a földjeinken,
várunk ott,
ahol vagyunk.
Vannak, akik elindultak;
õket talán hívták.
Vannak, akik csak várunk;
nekünk talán itt a helyünk.
Ez a csönd megüli a forgalmas reggelt.
Ez a csönd lefedi a tavasz elsõ hangjait.
Ez a csönd megfojtja szavainkat.
Ez a csönd elhomályosítja tekintetünket.
Ez a csönd beburkol minden zajt.
Hihetetlen, hogy van,
aki háborút akar!
A pénz háborút akar.
A hatalom háborút akar.
A tehetetlenség háborút akar.
És mi még ... ?
Ez a csönd bekígyózik a légkörbe és
terpeszkedik, terpeszkedik...
Még néhány óráig
ránk ült a csönd.
A háború készülõdik;
közéjük is beült a csönd.
Várnak
otthonaikban,
ruhátlanságukban,
kenyértelenségükben,
várnak ott, ahol vannak,
ott, ahol holnap
a bombák zuhannak.
Közéjük.
Közénk.