Az emberi oldal
Tettem, amit tennem kellett,
követtelek járt és járatlan utakon.
Ott voltam, hol hittem,
lennem kell,
örömmel tettem, amit kértek,
és azt hittem, szilárdan állok
tenyereden, Istenem,
mert szeretek.
Érintésed keltett reggel,
tekinteted kísért délben,
és az éjszaka áldozatában is
Te voltál jelen, Istenem.
Szereteted átölelt,
minden szorongatás ellenére
hittem: szilárdan állok
tenyereden, Istenem,
mert szeretek.
Álltam a támadást,
Neked és Érted dolgoztam.
A sötétség idõnként meglepett,
világosságod megmentett;
egy keseredett pillanatomban,
gyöngeségemben,
segítségért kiáltottam,
miközben szavakkal vagdalkoztam.
Aki olvasta, befogta szemét,
megszüntette hangját felém,
elzárt magától... és munkám örömétõl.
Már nem hihettem,
hogy Érted dolgoztam.
Enyéimnek már nem mondhatom,
mások is köszönik,
hogy engedtétek munkám,
hiszen nincs köszönet, nincs hála,
csak utasítások, hogy folytasd;
megértés sehol... köszönet sehol
és térdre estem a pusztában,
tenyered érintése kemény talajjá vált
térdem és ujjaim alatt.
Pedig hittem;
azt hittem, szilárdan állok
tenyereden, Istenem...
Most a másik ítéletét érzem,
büntetését, mert ember voltam,
áldozatom semmissé válását,
mert nem kérdezte meg, mi bánt,
csak ítéletét vontam szavaimmal...
pedig, ha megmondja,
hogy semmi gond,
túljutsz a bajon,
családodat nem éri veszély...
talán föltámadok újra az életre.
Így a csönd mélyebbre taszított.
Napokon keresztül,
végtelennek tûnõ napokon,
azt hittem, semmiért áldoztam
magam és semmiért áldozott családom...
csak térdeltem,
dermedten,
mozdulatlan,
a hidegben egyre fagyottabban...
...és lelkemben megszólalt hangod, Uram.
Arcom fölemelted,
és megértettem,
hogy Te tudod.
A zokogás fölrázott,
és újra fölmelegedtem,
tagjaim életre keltek...
Sajog a seb, a vágás éle
még belém mar,
de megbocsátottam,
másnak és magamnak,
mert gyógyítóm te vagy,
Te tudod,
hogy szeretlek, Uram.
Hozd ki a másikat is a mélységbõl.
Hogy hihettem ember ítéletének,
hogy hihettem másnak, mint Neked,
Istenem!
Talán most újra hihetem, hogy
szilárdan fogok állni tenyereden...
...érzem a Nap melegét.
2007.