Hogy szerethetnélek?
Úgy szerethetnélek!
Karjaimba temethetnélek,
arcod arcomra fordíthatnám,
a külvilágot kizárnám,
védõn rád borulnék,
rontást nem engednék
közeledbe...
távol ûznék mindent,
ami baj, ami bánt,
nem ismerhetnéd meg a halált.
De ha így szerethetnélek,
már nem lenne benned élet,
már nem bántana a baj,
nem fogna a rontás,
nem ott lennél, ahol lenned kell,
és nem talál rád a boldogság.
Ezért így szeretlek:
szabadon engedlek,
csodálom lépteid,
köszönöm útjaid,
melyek elvezetnek
az ismeretlenbe...
és bízom tebenned,
hogy ott vagy,
ahol lenned kell,
és bízom Istenben,
hogy mikor kellek,
ott vagyok.
2007. március 28.